Tudod anyu, ma egy éve, hogy utoljára láttalak.

Erős év volt a tavalyi. Csomó mindenről lemaradtál. 

Tudod anyu, hogy neked volt az egyik legszörnyebb temetésed? De komolyan! A Majorost agyoncsapnám. Olyan beszédet írt, hogy majdnem elaludtunk rajta. Te, szétidegeskedted volna magad rajta. Mondjuk, azt is agyon csapnám, aki belerakta, de ez egy másik történet. Fúh, hogy utáltad volna. De az utána lévő tor az tetszett volna. Sokan eljöttek.

Azt tudod, hogy páran elirigyelték, hogy meghaltál? Azért gondolom, mert utánad mentek. Így történt, hogy a gyerek nagymama nélkül maradt. És tudod anyu, a pesti mamával mindig voltak összetűzéseid. Aztán azt hitted, hogy meghalsz és hopp megoldódik ez is. De nem, nem. Bár a mama nem tudta, hogy elmentél, de még így is utánad ment. Na, most aztán képzelem, mennyire bosszankodhatsz, mert ott dirigál neked. Volt 8 hónapod nélküle. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy megérte-e. Oh, de nem csak ők mentek utánad, de még az Eszter anyukája is! Tudod anyu, inkább mentél volna  Maldív szigetekre. Mert ha azt elirigyelik, onnan azért csak vissza szoktak jönni az emberek. 

Na, de mit szólsz anyu, hogy Tudjukki visszatért? Tudod, a nő! Ja, az öreg nem bírta sokáig nélküled. Mondjuk szerintem ez a februári összejövetel egy kicsit erős volt, nevezzük korainak, de van egy olyan érzésem, hogy korábban történtek ott a dolgok. Szerinted? Jó, ettől, hogy van Tudjukki, az öreg azért még odateszi magát. Úgyahogy. De én mondjuk pont nem panaszkodhatok, csak hát na, neked azért elmondom. 

Tudod anyu, tavaly kb minden elromlott. Viccen kívül. A bojler, a mosógép, a klíma, a gáz, a mosogatógép, az autó. Hát én idegeskedtem annyit ezek miatt, hogy azt elmondani nem tudom. A bojler nyilván télen romlott el, hogy tutira megfagyjunk (amúgy nem, mert aznap megcsinálták, de para volt). A mosógép meg, hát hetekig nem tudtam mosni. Vittem ide-oda a ruháinkat, végül felfedeztük a mosodát és ott mostunk. Óriási élmény volt. A klíma, na mikor ment tönkre? Mikor? Ühüm! Igen! Nyáron a 40 fokban! Hát naaaa! Mondjuk a gáz is nyáron adta meg magát, de nem volt para a 40 fokban hideg vízben fürdeni. A mosogatógép meg karácsony előtt, az autó akksija meg új év előtt adta meg magát.

Tudod anyu, idén együtt mentünk Ágikával halottak napján a temetőbe. Na, azon jót röhögtél volna. A csólyosi temetőben kommandóztunk és próbáltuk megtalálni a rokonokat. Miközben jöttek a falusiak felöltözve, mert mise volt, mi meg szakadt farmerban sétáltunk a sírok között.

Tudod anyu, hogy a gyerek mennyire nő. Ezt sose mondtad nekem, hogy egyszer csak fogja majd magát és kisgyerekből zsíroshajú, pattanásos kamasz gyerek lesz. Ja és 38-as lába. Pont mint nekem. Gondoltad volna, hogy 10 évesen már ekkora lesz? Hát én sem. És, és na mi volt? Egyedül jött egyszer haza a suliból! Na az tényleg nagyon para volt nekem. Mert természetesen lemerült a telefonja és azt se tudtam merre van, él-e még. Anyu! Ezekre igazán felkészíthettél volna mielőtt elmész! De legalább felhívhattalak volna. Mondjuk ott voltál, mert miközben taknyom nyálam egyfolyt a rémülettől rád ripakodtam, hamár meghaltál, akkor most tessék vigyázni az unokádra! És vigyáztál is. Olyan vidáman ért haza ez a gyerek. És nem értette miért szidtam le. Amúgy sokat emleget. Hiányzol ám neki. Karácsonykor is nagyon aggódott, hogy milyen lesz nélküled az ünnep.

És azt tudod anyu, amióta elmentél összehoztál minket a húgommal és az öcsémmel? A Barbarával nem nagyon vitázunk és sokat beszélünk. Olivérrel meg minden héten beszélünk. Ahhoz képest, hogy régen eltelt úgy több hónap, hogy nem beszéltünk! Szóval ennek nagyon örülök. Csak kár, hogy ezt már nem láthattad. 

És, hogy velem mi van? Tudod anyu, sose gondoltam volna, hogy 41 évesen veszítem el az anyukámat. Képzeld miután elmentél 3 hétig nem aludtam. Én! Aki világ életében jó alvó volt. Rettenetes volt. És beiratkoztam egy suliba. Na, hát ennek sem örülnél, mert nem hiszel te ebben. Pedig tudod anyu, szerintem hallgatnod kellett volna rám. Na, de mi is volt. Azon kívül a sok rosszon kívül. Utaztunk a gyerekkel. Tettünk egy rövid európai utat hátizsákkal. Nagyon büszke vagyok rá, olyan elképesztően ügyes volt. Volt egy nagy és jó rendezvényünk. Meg három kisebb is és mindegyik jó volt. A macska többet volt beteg, mint a gyerek. Tipikus. És én a 3 hetes nem alvás után egy kicsit bezárkóztam, mármint lelkileg. Azt hiszem ez volt a legnagyobb védőpajzsom. Emlékszel hogy hívtál: Zsanettka. Nyáron voltunk Anitáéknál és átmentem Maltikáékhoz egy kicsit őket is meglátogatni. És Matilka egyszer csak kimondta, hogy Zsanettka és pont úgy mondta, ahogy te mondtad, pont azzal a hangleejtéssel és még a hangja is hasonlít a tiédhez, jaj anyu, majdnem elsírtam magam. Mert olyan jó volt újból hallani. Még akkor is ha nem te mondtad. 

És a karácsony! Tudod anyu, arról nem volt szó, hogy mostantól nekem kell sütni! A diós bejglit rosszul tekertem fel és néhol vastag lett a tészta, a mákos kiszáradt, a zserbóra nem étcsokit szoktál tenni, és az öreg elrontotta a töltött káposztát, de én aztán el nem mondtam neki! Szóval igen, egész jól sikerült. Kivéve, hogy nem voltál ott. Pedig ajándékot is vettünk neked. És tudod anyu az van, hogy ez a karácsony akkor is eltelt. És ez a legrosszabb. Hogy minden megy tovább. Kegyetlenül halad az élet tovább. Mindenkinek megvolt a születésnapja nélküled (mondjuk az enyémet 1 hónappal később ünnepeltük, de ki számolja). És akár mit is csinálok, akkor is telik az idő, pedig néha tényleg megállítanám. Vagy visszatekerném. Hogy csak még egyszer megölelhesselek. Emlékszel mit mondtam neked, mikor a Józsi elment? Hogy nem engedlek el ebből a világból, míg meg nem tanulsz rendesen ölelni! Tudod anyu, szerintem ez nem sikerült. És tudod anyu, erre adhattál volna még időt, hogy ezt megtanítsam neked.

És tudod anyu, rettenetesen hiányzol! Nem minden nap, minden percben, hanem úgy általában. Hiányzik az anyukám. És hallgatom a barátnőim, mikor elmondják, hogy milyen az ő anyukájuk és hogy mennyire haragszanak rájuk, hallgatom és tényleg csak annyi jut az eszembe, hogy de jó nekik, hogy tudnak kivel veszekedni. Ha tudnák, hogy ez mekkora kincs! Ha értenék! 

És tudom, hogy tudod! Hiszen ott vagy! Ott voltál mikor a gyerek egyedül jött haza, mikor utaztunk, mikor minden tönkre ment, mikor minden megoldódott, mikor sütöttem. Ott voltál, ott vagy! Tudom! Érzem! 

Egy éve nem mondtam, hogy Édesanya! Pedig mondanám. Minden nap.