Elég! Tényleg tök elegem van a tini írogatásból, mert tuti, hogy valami félremegy!   Én nem azt mondom, hogy nincs meg annak a varázsa, mikor két ember chatel egymással, de valljuk be nem mindegy, hogy aki ír, hogyan fogalmaz és az sem, hogy  aki olvassa milyen lelki állapotban van. Három évvel…

Tőlem nem megszokott témát érintek, pedig ez is én vagyok és ez is hozzám tartozik.   Nem olyan rég felfedeztem egy dudort a lágyék részemen. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy ez biztosan lágyéksérv. Mivel sosem voltam műtve, így nehezen, de rávettem magam, hogy elmenjek egy sebészhez.…

Ilyen még nem volt velem, hogy ne találjam a szavakat, de ezt is megéltem. Egy hónap kellett, hogy le tudjam írni a Berlin maratonon átélteket. Még mindig nagyon sok minden kavarog bennem és nem akarom Ádámtól kezdeni. A rajt előtt 2 hétig úgy volt, hogy hárman utazunk, apukám, Márkó és én. Majd a…

Ez a maraton, mint a legtöbb dolog az életemben úgy kezdődött, hogy jó lesz! És végül is jó lett!   Amikor jelentkeztem Futniszép márka nagykövetnek döntöttem el, hogy ha bekerülök a csapatba, akkor én bizony lefutom még egyszer a maratont. Mert végülis milyen jól hangzik, hogy márka nagykövetként…

Tudod anyu, ma egy éve, hogy utoljára láttalak. Erős év volt a tavalyi. Csomó mindenről lemaradtál.  Tudod anyu, hogy neked volt az egyik legszörnyebb temetésed? De komolyan! A Majorost agyoncsapnám. Olyan beszédet írt, hogy majdnem elaludtunk rajta. Te, szétidegeskedted volna magad rajta.…

Vannak pillanatok. Pillanatok, melyek talán soha nem jönnek vissza. És vannak pillanatok, amik az utolsók és nem is tudjuk.   Utolsó közös szülinap. Utolsó gyertyafújás, Utolsó összenézés. Utolsó beszélgetés. Utolsó jelenlét. Utolsó hang. Utolsó tekintet. Utolsó mosoly. Utolsó…

Kicsit szomorúra sikerülnek a bejegyzéseim mostanában. Nem tudatos és történnek is jó dolgok velem, egyszerűen csak úgy érzem, hogy a rossz dolgokat kívülre szeretném rakni, ezért írok róluk. Anyu halála után nem sokkal regisztráltam a Tinderre. Megint. Tuuuuudom, tuuuudom, hogy hangzik, de hagyjuk…

Ez az Einstein tudott valamit. Mármint arra gondolok, amit az időről kutatott. Relativitás elmélet. Az idő és a tér relatív. Vagy valami ilyesmi.  Az idő nagyon érdekes dolog. Van úgy, hogy egy óra úgy tűnik, mintha egyetlen perc lenne, máskor meg olyan, mintha sose akarna véget érni. Aztán van…

Van ez az izé, amiről már régóta tervezek írni, de mindig csak kerülgettem. Kerülgettem, mert iszonyatosan fáj. És borzasztó nehéz ezzel együtt élni: beteg az anyukám.   Lehettem volna ennél drámaibb is, az is megállná a helyét, de azt hiszem ennyi így elég. Szóval anyu beteg. Rákos. Leírva még…

Ha most itt valaki valami szaftos sztorit vár, hogy éppen milyen pasi ügyem van, csalódást kell okozzak, mert jelen pillanatban semmilyen. Tényleg semmi. Zéró. És pont erről gondoltam, hogy írok. Hát igen, az utóbbi két nem túl jól sikerült kapcsolatom után valahogy ez az ismerkedés dolog nem…