Tőlem nem megszokott témát érintek, pedig ez is én vagyok és ez is hozzám tartozik.   Nem olyan rég felfedeztem egy dudort a lágyék részemen. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy ez biztosan lágyéksérv. Mivel sosem voltam műtve, így nehezen, de rávettem magam, hogy elmenjek egy sebészhez.…

Ilyen még nem volt velem, hogy ne találjam a szavakat, de ezt is megéltem. Egy hónap kellett, hogy le tudjam írni a Berlin maratonon átélteket. Még mindig nagyon sok minden kavarog bennem és nem akarom Ádámtól kezdeni. A rajt előtt 2 hétig úgy volt, hogy hárman utazunk, apukám, Márkó és én. Majd a…

Tudod anyu, ma egy éve, hogy utoljára láttalak. Erős év volt a tavalyi. Csomó mindenről lemaradtál.  Tudod anyu, hogy neked volt az egyik legszörnyebb temetésed? De komolyan! A Majorost agyoncsapnám. Olyan beszédet írt, hogy majdnem elaludtunk rajta. Te, szétidegeskedted volna magad rajta.…

Vannak pillanatok. Pillanatok, melyek talán soha nem jönnek vissza. És vannak pillanatok, amik az utolsók és nem is tudjuk.   Utolsó közös szülinap. Utolsó gyertyafújás, Utolsó összenézés. Utolsó beszélgetés. Utolsó jelenlét. Utolsó hang. Utolsó tekintet. Utolsó mosoly. Utolsó…

Ez az Einstein tudott valamit. Mármint arra gondolok, amit az időről kutatott. Relativitás elmélet. Az idő és a tér relatív. Vagy valami ilyesmi.  Az idő nagyon érdekes dolog. Van úgy, hogy egy óra úgy tűnik, mintha egyetlen perc lenne, máskor meg olyan, mintha sose akarna véget érni. Aztán van…

Van ez az izé, amiről már régóta tervezek írni, de mindig csak kerülgettem. Kerülgettem, mert iszonyatosan fáj. És borzasztó nehéz ezzel együtt élni: beteg az anyukám.   Lehettem volna ennél drámaibb is, az is megállná a helyét, de azt hiszem ennyi így elég. Szóval anyu beteg. Rákos. Leírva még…