Kicsit szomorúra sikerülnek a bejegyzéseim mostanában. Nem tudatos és történnek is jó dolgok velem, egyszerűen csak úgy érzem, hogy a rossz dolgokat kívülre szeretném rakni, ezért írok róluk. Anyu halála után nem sokkal regisztráltam a Tinderre. Megint. Tuuuuudom, tuuuudom, hogy hangzik, de hagyjuk…

Ha most itt valaki valami szaftos sztorit vár, hogy éppen milyen pasi ügyem van, csalódást kell okozzak, mert jelen pillanatban semmilyen. Tényleg semmi. Zéró. És pont erről gondoltam, hogy írok. Hát igen, az utóbbi két nem túl jól sikerült kapcsolatom után valahogy ez az ismerkedés dolog nem…

Barátnőm már jó ideje bombáz ezzel, hogy át kell keretezni magunkat. Őszinte leszek, nem nagyon értettem, mit is akar mondani ezzel. Aztán a mai beszélgetésben, mint a jelzőfény az éjszakában, hirtelen megvilágosodtam. A válás után 6 évvel, még mindig egyedül. Azt nem mondom, hogy 6 éve nem volt…