Barátnőm már jó ideje bombáz ezzel, hogy át kell keretezni magunkat. Őszinte leszek, nem nagyon értettem, mit is akar mondani ezzel. Aztán a mai beszélgetésben, mint a jelzőfény az éjszakában, hirtelen megvilágosodtam.

A válás után 6 évvel, még mindig egyedül. Azt nem mondom, hogy 6 éve nem volt senkim, sőt. De nyilván sikeres párkapcsolatot nem tudhatok magam mellett. Nyilván, mert akkor most nem írnék róla. Az elmúlt hat évben aztán volt minden, már, ami a párkapcsolatot illeti. Voltam szerelmes, volt csupán érdek és ezt értse mindenki jól, mert nem az anyagiak volt az érdek, hanem, khm, a futás. Nevezzük futásnak. :) Ismerkedtem velem egy korúval, ismerkedtem picit idősebbel, ismerkedtem jóval idősebbel és fiatallal, szemtelenül fiatallal. Volt, hogy én szakítottam, volt hogy nem De olyan szituációba, mint legutóbb keveredtem, még nem volt ezelőtt. Az egyik nap még szép vagyok és várlak haza, aztán mikor már itthon voltam felhívott, hogy ez neki nem fog menni. Nem érzi AZT. De mit? Néhány találkozás után, amik szerintem igazán jók voltak, nem tudom mit nem lehet érezni. Részemről sem ez volt a nagy szerelem, de végre örültem, hogy nem egy tínédzserlámúr, hanem egy felnőtt érett kapcsolat van kibontakozóban. De mégse. Mert AZT nem érezte! Barátnőimet bevonva próbáltam eme dolgot megfejteni, egyikük azt mondta, hogy gyenge kifogást mondott és hogy van e mögött valami más, a másikuk meg azt, hogy higgyem el neki, amit mond, hogy nem érezte AZT (még egyszer, az egyik nap még szép vagyok és várlak haza, a másik nap meg nem érzi). Nem túl hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy na ezt tuti nem fogom tudni megfejteni és azt hiszem nem is kell, de mégis beakadt. Amikor barátnőmmel beszéltem erről ,mondtam neki, hogy egyszerűen nem tudom ezt a dolgot értelmezni. Mire ő megkérdezte: Mi az érzés ezzel kapcsolatban?

És akkor jött a fény. Mint egy üstökös száguldott végig gondoltaim egén. A válaszom a következő volt: Hogy elhagyható vagyok! Ez az én keretem. Miért várom el a férfiaktól, hogy mellettem maradjanak, mikor magam is azt hiszem el magamról, hogy elhagyható vagyok. Hiszen ezt tette az apám is, persze később megbánta és azóta is lassan haladva építjük a kapcsolatunkat, de így indult. Ezt tette életem első szerelme, a volt férjemről nem is beszélve. Majd a válás után Mr Flatwhite, Mr Grey, Mr Cycle és most ő Mr Chanel Sport. Igen, elhagyható vagyok. Ezzel a kerettel éltem életem elmúlt 41 évét. Annyira bennem van, hogy érzem a sejtjeimben. Na ezt a keretet akarom megváltoztatni. Barátnőm egyből megkérdezte, hogy akkor, hogyan tudnám ezt átmódosítani, felülírni magamban. A kérdés jó, mert ha valami ennyire a lényed része, hogyan lehet megváltoztatni. Régen, mikor azon gyötörtem magam, hogy jó anya vagyok-e vagy sem, hogy jó nő vagyok-e vagy sem rájöttem, hogy felesleges jelzővel illetni magam, mert anya és nő vagyok, hogy éppen milyen és kinek az már egy más kérdés, de ezzel nem szabad nap mint nap kínozni magam. Viszont most ha leveszem a jelzőt akkor csak a VAGYOK marad, így úgy érzem kivételt kell tennem és nem jelzőt, hanem keretet kell cserélnem. 

Sokat elmélkedtem ma ezen. Hogy milyen legyen az új keretem. Még nincs meg. Csupán egyetlen része: szerethető vagyok. De ennyi nem lesz elég. Addig is ezt mantrázom magamban. Szerethető vagyok. Szerintem kezdésnek nem rossz. Neked mi a véleményed? És neked vajon mi a kereted?