A Tik-Tok az új őrület. Facebook, Instagram már a múlt. Bár ezt lehet csak azért mondom, mert 1 hónapja nem voltam fent egyik oldalon sem.
Szóval Tik-Tok. Ahogy magamban megfogalmaztam ez a közösségi média a kifejezés új formája. Videók vicces élethelyzetekről, dalok, életképek, sorsok. Én is raktam fel pár videót, de csak olyanokat, amelyek valamilyen úton módon megszólítottak. Este az egyik ismerősöm felrakott egy videót, amelyben azt kérdezte: Hol volt az első romantikus randid? Egyből eszembe jutott. 19 éves voltam és nagyon szerelmes. A fiúval egy átbulizott éjszaka után felsétáltunk a Szabadság szoborhoz. Mikor a szobor elé értünk, ő rám nézett és azt kérte, hogy csukjam be a szemem. Becsuktam. Ő odavezetett a korláthoz, átölelt és azt kérte, hogy nyissam ki a szemem. Kinyitottam. Budapest gyönyörű esti fényeiben tárult elénk. Ott voltunk az egész város felett, bár én úgy éreztem, hogy a világ felett állunk. Ha becsukom a szemem, még ma is látom. Fiatal voltam és szerelmes. Azt hittem örökké tart.
A pillanat örökké is tart, mert mai napig emlékszem rá. Persze a kapcsolatnak néhány hónap múlva vége lett. És azóta eltelt 21 év. Mégis mikor ma ez a kérdés szembe jött velem ez jutott eszembe. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezen kívül milyen romantikus pillanatot tudok felidézni. Megfagyott emlékeim között kutatva rájöttem, hogy ezen kívül, igazán romantikus pillanatra nem is emlékszem az életemből. Pedig túl vagyok egy házasságon és a válás óta is volt néhány kapcsolatom. Emlékszem a fiúra, aki messziről jött, hogy megkeressen és a nevem és a városon kívül, ahol laktam, nem tudott rólam semmit. És megtalált. De ő nem tetszett. Emlékszem, mikor a futóversenyen megjelent, de akkor már szakítottunk. Emlékszem, mikor egy másik futóversenyre mentem külföldre és a reptéren meglepett, de ez a kapcsolat nem volt tiszta. Emlékszem az autón hagyott rózsákra, de ezeket mind 1-1 vita után kaptam. Igen. Emlékszem ilyenekre. De olyanra, ahol "DE" nélkül lett volna ott a romantika, csak ez az egy jut az eszembe. Mondhatnám azt, hogy szomorú, de nem teszem, mert nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen csodás pillanatot átéltem. Viszont egy kérdés nem hagy nyugodni. Mikor hagytam fel a romantikával? Mikor döntöttem úgy, hogy ez nem fontos? Miért fogadtam el, hogy ha férfinak nem számít, akkor nekem se fog? Őszintén nem tudom. A munka, karrier, párkapcsolat, gyerek, háztartás, válás, újraönmagamratalálás, új kapcsolat és még sorolhatnám mellett, valahogy ez háttérbe szorult. Valahogy eltűnt a fontos dolgok közül. Pedig fontos. Nagyon is az.
Hálás vagyok ezért a videóért. Mert valami fontosat hozott fel bennem. Olyat, amiről azt hittem, hogy nem is számít. Pedig számít, ott van. És már csak egyetlen kérdésem van bennem: Neked, aki ezeket a sorokat olvassa hol volt az legutóbbi romantikus randid? :)
