Hétvégén unokatesóméknál voltunk. Nagyon szeretek hozzájuk járni. Vidéken laknak, távol a város zajától, az erdő mellett. És most különleges volt az alkalom, mert a vadász bál volt.

Öttömös az Alföld szívében van, Szeged mellett. Azóta járok ide, mióta unokatesómék ideköltöztek. Sokaknak nem mond semmit, de nekem a világ közepe. Itt futhatok mezítláb, az erdőben, az emberek köszönnek, mégha nem is tudják ki vagy és még sorolhatnám. Lényeg, imádok ide járni. Unokatesóméknál a lelkem mindig megnyugvásra talál. Ezért is örültem annyira, mikor felhívott, hogy lesz vadász bál, megyek-e. Naná! Annyit mesélt korábban róla, hogy ki nem hagytam volna! :) Jó is volt kiszakadni itthonról. Úgy készültünk erre a bálra, mintha a szalagavatónkra mentünk volna! A bál a helyi művelődési házban volt. Mindenki ismert mindenkit. A zene, igazi lakodalmas zene volt. Az ételek kiválóak, semmi extra, de az a leves. Na, hát ilyet Budapesten nem lehet enni. A tánc volt a legjobb: körtánc. Vagyis körbe álltak az emberek és kettőt jobbra, kettőt balra léptek. Balra nyilván kisebbet, hogy azért haladjanak is. És ezt nagyon sokáig tudták csinálni. A bátrabbak külön táncoltak. Illetve az összeszokott párok. Én meg néztem őket a városi szememmel. Néztem, ahogy egymással beszélgetnek az emberek. Volt benne valami, nem is tudom, megfoghatatlan. Ez a mindenki ismer mindenkit egyrészről rossz is tud lenni, de akkor ott olyan jó volt. Mindenkihez volt mindenkinek egy kedves szava. Pontosan tudták, kit mivel lehet cukkolni. És ami ennél is szembe tűnőbb volt nekem, azok a párok. Hogy olyan jól elvoltak. Néztem őket táncolni vagy mikor beszélgettek, ahogy egymással beszélgettek. Volt köztük valami szintén megfoghatatlan. Valószínűleg nem mindenki között, de nem is figyeltem mindenkit. Aztán elvitt a bál, meg az evészet és ivászat, de ez, ahogy láttam ott a párokat nem ment ki a fejemből. Másnap egész úton hazafelé ezen gondolkoztam. Aztán mire hazaértünk beugrott: ezek az emberek egymást választják. Nem úgy van vidéken, mint Budapesten, vagy akár bármelyik városban, hogy nem baj van másik! Itt nem biztos, hogy van másik! És ők úgy is választanak, hogy hozzájuk ki passzol a legjobban. És mikor egymást választják, ki is tartanak egymás mellett. És nem azt mondom, hogy ők szentek, mert biztos vagyok benne, hogy van ott is válás, de minimum qrvaanyja! De megoldják! Ezt látom unokatesómékon is. Voltak ők lent, de az, ami kettőjük között van az nem lecserélhető semmi másra! És ezt láttam a többieken is. És talán ez hiányzik belőlünk, városiakból, hogy ha egymást választjuk, akkor nem dobjuk el a másikat, mert mittudomén. Illetve az is hiányzik belőlünk, hogy számunkra megfelelő partnert válasszuk. Sokszor úgy vagyunk vele, hogy mindegy is csak legyen, még akkor is, ha nem ezt mondjuk a külvilágnak. Pedig a számunkra megfelelő partner lesz az, aki mindig minden körülmények között minket fog választani.

Könnyű kis bálozásnak indult a hétvége. És sokkal többel jöttem haza, mint azt valaha is gondoltam. És remélem, legközelebb is kapok meghívást!