Ahogy említettem, az evezés után elmentünk bulizni. Na de, hogy megy két negyven pluszos nő bulizni? Random! :)

Az evezés után Veránál maradtam, mert beszéltük, hogy jó lenne elmenni valahová. Őszinte leszek, semmi, de az ég egy adta világon semmi kedvem nem volt aznap menni bárakárhová is, de mondani nem mertem. Ellenben mindent is megtettem, hogy így legyen. Az ágyon fekve többször elbóbiskoltam. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy megmondom az én drága jó barátnőmnek, hogy nekem ez a mai nap kerek így is és inkább hazamegyek. De ezt sem tettem. Aztán olyan 8 körül (igen, este 8 körül), Veronika megkérdezte, akkor hova is menjünk. Budapest Park! Húh, gondoltam magamban, mekkora ötlet egy tízezer fős koncertre becsöppenni! Pont arra vágytam, miután a lelkem körül tettem egy utazást néhány órája. Ja, nem! Mondtam is neki, hogy nekem annyira nincs ahhoz kedvem. Aztán mivel annyira mondta, hogy menjünk valahová, mondtam neki, hogy van egy hely tőlem nem messze, azt mondják elég jó. Gyorsan megnéztük az aznap esti programot és a következő előadó lépett fel:

 Szóval, az aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem, nagyon nem ilyen zenére szoktam bulizni, de még csak meg se fordult a fejemben, hogy ilyet hallgassak. De, hogy mit ne mondjak az előadóról, akkor hallottam először és vagy háromszori nekifutásra sikerült makogás nélkül kimondanom a nevét! Szóval rákerestünk, belehallgattunk, mire barátnőm azt mondta, hogy ez bizony tetszik neki! "Némi" meglepődés után, azt mondtam, hogy jól van legalább az egyikünknek tetszik, és még ilyet úgyse próbáltam, szóval menjünk! Az idő ekkor fél 9 volt. Mondtam barátnőmnek, hogy akkor szedjük össze magunkat, mert szerintem maximum 1,5 óráig fog tartani a koncert, ami pontban fél 9kor kezdődött. Szóval belehúztunk és már fél 10kor indulásra készen is voltunk! Igen, fél 10kor. Elindultunk és mivel gyenge volt a forgalom, így laza 2 perccel később már el is parkoltunk a házam előtt. Ahogy haladtunk a hely felé, kezdett gyanús lenni a dolog, mert emberek jöttek szembe! Mondtam is Verának, hogy mi vagyunk azok, akik a buli végére érkeznek. Kicsit bizonytalanok voltunk a bejártnál, én mindenképp, de azért bementünk a Kobuciba. A hangulat oldása érdekében, gyorsan feltankoltunk a ház borából, aztán belevetettük magunkat a helybe. Ez egy nyitott hely, középen tánctérrel a szélén bárokkal, kajával és padokkal, ha esetleg nem szeretnél táncolni, akkor nyugodtan le tudj ülni. A zenekar, már befejezte a koncertet, de a zenei stílus még maradt egy darabig. És pont olyan volt, mint Veránál.  Ami ezen kívül feltűnt, hogy bármilyen előítéletem is volt a hellyel kapcsolatban, bizony tévesnek bizonyult, mert nagyon jó hangulata (vagy ahogy a gyerek mondaná, vájbja) van a Kobucinak. Bár a zene nem olyan volt, mint amilyet szoktam egyáltalán hallgatni és jómagam sem éppen illetem oda a tűzpiros földig érő ruhámban, de piszok jól éreztem magam. Aztán egyszer csak előbukkant két srác. Az egyikük barátnőmet lelasszózta, a másikuk pedig mint egy kolibri csapkodott és ujjongott és többször elmondta, hogy zavarban van. Kolibrink zavarában néha eltűnt. Így történhetett meg, hogy egy másik srác is próbált hozzánk csapódni. A beszélgetést így kezdete: Öregnek nézek ki? Néztem, rá, hogy ez aztán a csajozós duma! Gondoltam magamban annak pont nem ellenben erősen ittasnak. Majd gyorsan ledarálta élete történetét. Csak annyit mondanék el a történetről, hogy nem egy ilyen sztorival kezded a beszélgetést egy szórakozóhelyen egy lánnyal/nővel, akit meg akarsz ismerni. Vagy mi. A lasszós srác, próbált megmenteni, de emberünk csak nem tágított, majd jobbnak láttam, ha kimegyek a mosdóba. Visszafele megláttam kolibrinkat és gondoltam inkább váltok vele pár szót, minthogy visszamenjek és hallgassam az öregvagyokésszarazéletem című történetet tovább. És kiderült, hogy kolibri, ha nincs ott senki, nem is annyira kolibri, hanem sokkal inkább egy normális ember, akivel és most figyelj, lehet beszélgetni is! Én nem is tudom mikor volt utoljára, hogy valakivel, vagyis egy férfivel elsőre ilyen jót beszélgettem. Persze, kolibri egyből visszajött, mikor megérkeztek a többiek. Aztán kolibrink néha elszállt, majd visszatért normál emberi ruhájában. Majd egyszer csak elkérte a számom. Mondtam neki, hogy nem, ha annyira akar velem kontaktálni, akkor ott a facebook és keressen meg. Mennyire mai hülyeség ez! Erre megkérdezte, hogy mikor volt utoljára, hogy elkérték a számom. Így, élőben. És bizony kellet gondolkodnom és akkor rájöttem, hogy egyrészt igaza van, másrészt meg mit féltem annyira a számom, úgyhogy megadtam. Egyszer élünk. És nemhogy megadtam a számom, de még haza is kísértek minket a fiúk!

Hát így történt, hogy egy nemakarokmennisehová estéből, egy igazán jó buli keveredett! És ami a legjobb, hogy a gubómból ezen az estén kiléptem. Hiszen az elmúlt évek nagyon is nyomot hagytak a lelkemen, kezdve a rendkívül rosszul sikerült párkapcsolattól, anyu és nagyszüleim elvesztéséig. Bármennyire is pozitív ember vagyok ezek bizony megvisletek,  bezártak. És szombat este ebből a gubóból léptem ki. Aztán, hogy Kolibrivel lesz-e valami, nem  tudom, de egy valami biztos, hogy egy szuper nyári helyet találtam, ami itt van tőlem10 percre! :)